Vadcica találkozik Mesemondó Boldizsárral és őszintén kitálal neki – 2. rész

– Én! – hallatszott egy női hang az ajtóból. Mindannyian meglepődve fordultak hátra. A hang ismerős volt, igen, Mirtill állt ott, kezében nagy adag süteménnyel. – Csak a végét hallottam, de teljes mértékben egyetértek Vadcica jelölésével! Fiatal, ambiciózus, és egyenesen az Erdőből jött! Kell ennél jobb ajánlólevél? Én sajnálatosan már nem lehetek annyit veletek, a kötelesség elszólított a Vidám Tollforgatók csapatából, de továbbra is figyelemmel kívánom követni a működéseteket. Megbeszéltem Jakabfy Jakabbal és Morcival is, békén hagynak benneteket, egyetlen kívánságuk, hogy folyamatosan ontsátok a lakóparki történeteket.

– Nem mintha ellenkeznék – szólt közbe Huhogó Hugó, – hiszen én is egyetértek Vadcica csapattagságával, de keveslem a tapasztalatát. Még tanulnia kellene, helyismerete sincs és az is előfordulhat, hogy megtámadják munka közben.

– Nekem sem volt semmi tapasztalatom – felelte Mirtill. – Cirkuszi szökevényként érkeztem Tapír Jocóval együtt, és ha nem fogad be az a kedves vaddisznó ott az Erdőben, nem is tudom, mi lett volna velünk! De befogadott, és én felnőttem a feladathoz! Most már vezető szerepet játszom a lakópark életében, és erre nagyon büszke vagyok! Egyébként is, ha én nem szólók a Vidám Tollforgatók érdekében Morcinál, soha nem állt volna össze a csapat, és ti sem lennétek ennyire híresek!

– Jó, nem kell mindjárt ezzel jönni! – toppantott dühösen Huhogó Hugó, de a szemén látszott, hogy nem gondolja komolyan. – Megadom magam, nincs több ellenvetésem! Vadcica közénk tartozik! Majd Mesemondó Boldizsár elabajgatja, tanácsokat ad neki és megtanítja a számítógép kezelésére is. Velem pedig az Erdőt fogja járni, új témákat keresve, új barátokra lelve!

– Ezt a hozzáállást már jobban szeretem, Hugó barátom! – zárta le a vitát Mirtill. – így is késésben vagyunk, Jakabfy Jakab épp múlt héten említette, hogy több hete nem kap tőletek anyagot! Nem fogyhatunk ki a mesetárból, a lakosság igényli ezeket a történeteket, az újságírókról nem is beszélve! Mert ha nem kötjük le őket egy-egy sztorival, elkezdenek fényképezni, abból pedig semmi jó nem származik! Merthogy ezt a fényképezést titokban csinálják, fáról, kerítésről leselkednek, konyhába settenkednek, farkaslyukba bújnak egy-egy botrányos jelenetért! Ez pedig veszélyes mind a lakókra, mind az újságírókra nézve! Nem akarunk konfliktusokat, főleg nem ember és állat között! Sokan várnak erre, hogy támadhassák Martin Vogelt! És ha ők Martin Vogelt támadják, a Lakópark eszméjét támadják! És ha a Lakópark eszméje megkérdőjeleződik, az állatok elbizonytalanodnak és megáll a most még töretlen beköltözési hullám, az állatok ott maradnak az egyre veszélyesebbé váló erdőségekben, a vadonban, kitéve a felelőtlen emberi szennyezésnek, mint például a vegyszeres gyomirtás! A túlzott fakitermelés miatt életterük beszűkül, egyre többen kényszerülnek egyre kisebb helyre, aminek viszont kiszámíthatatlan lélektani hatása lesz. Az egyedek idegesek lesznek, kezdik elviselhetetlennek érezni a másik közelségét, és ez az idegesség veszekedésbe, rosszabb esetben verekedésbe megy át.

– Az állatok már nem a békés egymás mellett élést választják, hanem ki akarnak szorítani másokat arról a helyről, ahol élnek. Ez megint az erősnek kedvez, a tolerancia és a béke fogalma lassacskán elhomályosul, és az összefogás helyett az egymás elleni harc kerül előtérbe. A szaporulatra már nem fordítanak annyi figyelmet, mint korábban, így az egyes nemzetségek számára végkép reménytelenné válik a létszám megtartása.

– Ennyire komoly lenne a helyzet, Mirtill néni? – kérdezte Vadcica, és szája sírásra biggyedt. -Egészen elkeseredtem, ahogy hallgattam magát. Hát a Vidám Tollforgatóknak ilyen komoly szerepük lenne a fennmaradásban? Most már értem, Huhogó Hugó bácsi miért mondta azt, hogy nincs elegendő élettapasztalatom ahhoz, hogy elvállalhassam a feladatot!

– Először is, ne magázz engem, nem vagyok még olyan öreg! – nevetett Mirtill. – Másodszor, a helyzet nem olyan komoly, mint ahogy azt én felvázoltam az előbb, de olyan lehet, ha nem teszünk érte meg mindent napról napra. Örülök, hogy az általam felvázolt lehetséges sötét jövő ennyire mély benyomást keltett benned, ez megerősített abban, hogy jól döntöttünk, amikor téged választottunk be a Vidám Tollforgatók csapatába! Már az is jellemző, hogy ennyire átérezted a helyzetet, ez is mutatja, mennyire érzékenyen reagálsz a téged körülvevő világra. Úgyhogy ne reszkess itt nekem, inkább kezd el azon gondolkodni, milyen témát választanál bemutatkozó riportként?

– Köszönöm, hogy tegezhetlek, Mirtill néni! – hálálkodott Vadcica. – Már én is gondolkodtam ezen, és van ötletem. Talán éppen azt a történetet kellene megírnom, ahogyan mi vadmacskák eljutottunk addig az elhatározásig, hogy beköltözünk a lakóparkba. A kezdeti elutasítástól a gondolat elfogadásáig, a küldöttség megválasztásától a jelen látogatásig! Riportszerűen gondoltam felépíteni az írást, a megkérdezettek saját szavaival mondják el, mit éreztek, miért ragaszkodtak a véleményükhöz, és hogyan változtatták meg véleményüket a hallottak hatására. Végül azt kérném tőlük, értékeljék ezt a mostani látogatásukat a lakóparkban!

– Ez remekül hangzik, Vadcica! – szólalt meg most mesemondó Boldizsár. – Nagyon sok múlik azon, hogyan szerkeszted a mondanivalót, mit emelsz ki, mit hagysz el. Mondanivalód egy láthatatlan ívet ír le, amely során a helyzetükkel nagyrészt elégedett erdőlakók a tudomásukra jutott információk birtokában és a mindennapi tapasztalatok alapján lassacskán eljutnak a felismerésig, hogy helyzetük egyre romlik, és e folyamatos romlás cselekvésre készteti őket. Szerencséjük, hogy a változtatásra létezik egy alternatíva, és ez a Lakópark!

– Igen, és éppen ez az ív vezet el a fő mondanivalóig! – vetette közbe Mirtill. – A Lakópark létezésének szükségességéig! Ez Martin Vogel munkásságának fő vezérelve, ez a Lakópark sikerének kulcsa! Az egyetlen alternatíva megteremtése akkor, amikor még nincs veszve minden! Amikor még az állatok saját maguk képesek meggyőződni arról, hogy van kiút! Van alternatíva és ez az alternatíva a Martin Vogel Élmény- és Lakópark!

– Ezért nagyszerű, amit Vadcica akar feldolgozni első riportjában! – folytatta egyre lelkesebben Mirtill. – Fehéren feketén megmutatni ezt a folyamatot, megszemélyesíteni a gondolatokat és igazi állatok szájába adni a következtetéseket! Boldizsár! Hugó! Segítsetek Vadcicának megírni ezt a művet, és Martin Vogel örökké hálás lesz nektek!

– Megteszünk mindent, Mirtill! – kiáltotta szinte egyszerre Mesemondó Boldizsár és Huhogó Hugó. Mindkettőre átragadt Mirtill lelkesedése, érezték, e pillanattal új fejezet kezdődik a Vidám Tollforgatók életében.

– És most együnk süteményt! – mondta Mirtill. – A többit már közben is megbeszélhetjük.