A nevem Mesemondó Boldizsár. Kislacfalván lakom, egy eldugott kis faluban, a messzi Erdélyben. Ne is keressétek a térképen Kislacfalvát, mert nem találjátok, még a földmérők is elkerülték ezt a vidéket, amikor adatokat gyűjtöttek a térkép megrajzolásához – így eshetett meg, hogy Kislacfalva lemaradt róla.
No, de ne búslakodjon senki, Kislacfalva azért még létezik, a kislacfalviak boldogan és elégedetten éldegélnek, büszkék a falujukra és önmagukra is.
Itt is történnek dolgok, jók, rosszak vegyesen. Ezekből tanul a kislacfalvi ember, meghallja az okos dolgokat, akárhol és akárkik mondják is. A velős gondolatokat itt mesékbe foglalják, hogy mindenki értse meg azokat. Például Erzsók néni, a zongoratanárnő, meg Pali bácsi, a nyugdíjas pék, Lajcsiról, a falu rosszáról nem is beszélve, aki ideje nagyobbik részét a kocsmában tölti.
A faluban nagy hagyománya van a vadászmesterségnek. Ez nem is csoda, hiszen a falut szinte bejárhatatlan erdőség veszi körül, amit a helybéliek csak Rengetegnek neveztek el. Még senki sem járta be a Rengeteg minden zegét-zugát, az emberek félnek egyedül az erdő mélyébe menni, mert úgy tudják, rengeteg farkas tanyázik arrafelé, meg medvék tucatszám!
…A kislacfalvi emberek nyugodt, békés életének egyik titka, hogy szerves egységben élnek az őket körülvevő természettel. Sokat sétálnak a falut körülvevő ligetekben, a bátrabbjai bemerészkednek az erdőkbe, közülük többen vadászni mennek, s tévénézés helyett is gyakran üldögélnek egy kicsit a házak előtti padokon, friss levegőt szíva, beszélgetve…
…Itt nem divat a durva beszéd, az ok nélküli hangos szó! A kislacfalviak szerint az állatoknak ez nem tesz jót, a tehenek tejét elapasztja, a lovak erőnlétét gyengíti, arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen eset után a tyúkok is csak órák múlva képesek tisztességes méretű tojásokat tojni.
Szeretet és praktikum, ez a két fogalom vezérli a kislacfalvi nép mindennapjait. Mivel mindenki abból él, amit kertjében, vagy a völgyben lévő földjein megtermel, ezért minden tevékenységük középpontjában a munka, illetve a munka szeretete áll…
*
Ha elolvastátok már az „Öreg néne és a farkas történeté“-t, akkor éppen ebből a könyvből olvastatok egy mesét! Ha nem, akkor kattintsatok a címre a baloldali menüben és fogalmatok lesz róla, milyenek is a kislacfalviak mindenapjai, milyen dolgok történnek errefelé nap mint nap!…
![]()
Látszólag békésen pihen a medve, amelyik azt a nagy galibát okozta Veronka néninek…
…és itt olvashattok részleteket két másik meséből:
A falu vadásza és a medvekoma története
(részlet)
Jakabfy Jakab, Kislacfalva vadásza, délutáni pihenőjére készült. Kicsit többet hörpintett kedvenc asztali borából, hátradőlt karosszékében, s a szokásosnál is hamarabb lepte meg az álom. Feje félrebillent, lába ellazult, mindkét kezét kényelmes karosszéke széles karfájára tette, s jól meg is fogódzkodott bennük.
Aki már olvasott Kislacfalváról, az tudja, hogy ide nagyon nehezen találnak el a nem idevalósi emberek, nagyon eldugott kis falu a messzi Erdélyben. Ezért van itt jó dolga a vadászoknak, de csak módjával ritkítják a vadakat, mert a kislacfalvi ember nagyon szereti ám a környezetét, csak ott és akkor avatkozik be, ahol nagyon muszáj.
Szóval, ott tartottunk, hogy Jakabfy Jakab, a falu vadásza hátradőlt karosszékében, feje félrebillent, s máris az álombéli vadászmezőkön járt, mellette kedvenc kutyája, Csahos, aki egyébként az Aladár névre is hallgat.
Az erdő felé mentek, a Rengetegbe, ahogyan azt a részt a falu népe hívta. Senki sem mert egyedül ide belépni, mindig csapatostul jöttek az emberek a „medvésbe”, ahogy a népi szólás elnevezte.
Most viszont Jakabfy Jakab, vállán kipróbált medveölőjével, nyomában kutyájával, Csahossal, minden félelem nélkül lépdelt a fák között. Már mélyen benn jártak az erdőben, ilyen messzire soha senki nem jutott, de a bátor páros még mindig nem szándékozott visszafordulni.
Ahogy csörtettek az avarban, cserjéken, bokrokon át, egyszer csak vékonyan szálló füstfelhőre lettek figyelmesek. Csahos megállt, figyelmeztetőleg gazdájára nézett, de csendben maradt.
![]()
Jakabfy Jakab kutyája, Csahos…
Jakabfy Jakab elővette messzelátóját, és belenézett. Egy kis dombocskát látott nem olyan messze, amelyet fák fogtak körbe; oldalán egy beomlásra lett figyelmes, talán barlangba vezető nyílás lehet, vélte.
– Nézzük meg – mondta hangosan, inkább magának, de a kutyájára nézve. – Gyere, Csahos!
Csahos izgalomba jött, erősen csóválta a farkát, előreszaladt, majd visszanézett, bevárta gazdáját, s ismét előre szaladt; de tapasztalt vadászeb lévén, hangot nem adott ki, csak szaporán vette a levegőt.
Jakabfy Jakab csendben, de határozottan lépdelt, gyakorlott módon kerülte azokat az ágakat, amelyek a léptek nyomán iszonyatosan hangos csittegéssel-csattogással jelzik a vadnak, nem kívánatos személy tartózkodik felségterületükön.
Már csak méterekre voltak a dombot körülvevő fáktól, s a barlangnyílás is egyre jobban feltárult. Szabályos ajtó fedte, kilinccsel és zsanérokkal, ízléses keresztpánt feszült a lapon. Kicsit feljebb, agyagból vert kémény tört elő a domb mélyéről, és magasodott méterekkel fölé.
A füst hívogatóan szállt az égnek, az illata egyenesen arra késztette a látogatót, hogy benyitva az ajtón, végre vethessen egy pillantást azokra a finom falatokra, amelyek vélhetően a kemencében sülnek ebben az áldott pillanatban…
Sebes Vilmos, a versenyló története
(részlet)
…Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Villám vagyok, a versenyló. Ugye, most nem ismer rám, de amikor ott csapkodtam a patkóimat a betonhoz egyenes adásban a lóversenypálya szélén, bezzeg milliók kiabálták, mit kiabálták, üvöltötték a nevem!
…Két díjat is kaptam, egyet azért mert megnyertem a versenyt, a másodikat pedig, a Fair Play díjat, azért, mert a hatodik körben megálltam, és felsegítettem Hópihét, a szép lókisasszonyt, akinek a lába alá valahogy kavics került és lovasával együtt elesett. A dolog nem volt komoly, a zsoké azonnal felállt, de Hópihének kellett egy kis segítség. A többiek ügyet sem vetettek ránk, csak nyerítve előztek. Amikor már láttam, hogy Hópihének és a zsokénak semmi baja, folytatni tudják a versenyt, újból nekiiramodtam.
![]()
Sebes Vilmos, a versenyló…
…Számos versenyt nyertem még ezek után, de ami a legfontosabb volt számomra, hogy Hópihe kisasszony mindig ott volt a közelemben. Rendszerint egymás mellett helyeztek el bennünket az istállóban, együtt készültünk fel a versenyekre, s egyszercsak azon vettem észre magam, hogy el sem tudom képzelni a mindennapjaimat Hópihe nélkül. Hogy ő mit érezhetett irántam, igazából nem tudom, de sohasem tiltakozott, ha közös sétára hívtam, vagy ha megkínáltam a zabkészletemből.
…Aztán úgy alakult, hogy több napig nem találkoztunk. Őt versenyre vitték, több száz kilométerre ide, nekem készülnöm kellett a következő heti futamra, így beletelt egy kis időbe, míg újra láttuk egymást.
![]()
Hópihe, a szépséges lókisasszony…
…- Látom uram, hogy ön egy kicsit elálmosodott, tudom, a hangszínemben van valami, amitől az emberek elálmosodnak. Nem is akarok sokáig Jamakáról beszélni, de annyit el kell mondjak, hogy nagyon jó dolgom volt ott. Egyenesen a sejk őfőméltósága paripája lettem, s olyan díszes felszerelésem még sohasem volt, mint amit itt adtak rám, mindjárt az első nap!…
…végül elindultunk hazafelé. Az út három napig tartott, utaztunk hajóval, vonattal, repülőgéppel, a végén meg utánfutóban tettem meg az utolsó néhány száz kilométert. Ez jó is volt így, a lószállító ablakából kényelmesen figyelhettem a tájat, s hozzászokhattam a gondolathoz, hogy nemsokára otthon leszek…
*
Szóval, ilyenek a kislacfalvi emberek és állataik, sokat lehetne még mesélni róluk!. Ám mielőtt bárki unalmasnak találna egy olyan történetet, amely Paula néniről szól, vagy éppenséggel Martalócz Bandi viselt dolgait beszéli el, megnyugtatom a tisztelt olvasót, hogy azok a történeteim, amelyeket most közreadok, nem az emberekről, inkább az emberek állatairól szólnak, még akkor is, ha a meséken keresztül akarva-akaratlanul beleláthatunk az ő életükbe is.
Kérem, olvassátok e meséket türelemmel, szeretettel!…
■
A történet része Renkó Ferenc: Kislacfalvi történetek I-III. köteteinek
Nézd meg ezeket is:
https://rhenportal.cafeblog.hu/
https://kislacfalva.cafeblog.hu/
https://grimaszkapitany.cafeblog.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: