Katica, a Vadcica | Kislacfalvi történetek

Levelek Csíkfalvy Csíkos Tubica macskahölgynek
Rengeteg, Belső Tisztássor, Magas Fakorona

Első levél

Drága Barátnőm!

Elnézést kérek ezért a macskakaparásért, de nagyon sietek, Jakabfy Jakab báljára vagyunk hivatalosak Paula mama kocsmájában. Merthogy rettenetesen jókor érkeztünk ide, bál bál hátán, mulatság mulatság hátán, most van az őszi szezon, mindenki örül, hogy egy kis lélegzethez jut! A gyerekek újra iskolába járnak, a fiatalokat ismét a ruhatáruk felújítása foglalkoztatja, a felnőttek pedig egyszerűen csak szórakozni akarnak.

Csak röviden számolok be arról, hogy szerencsésen megérkeztünk a Martin Vogel Élmény- és Lakóparkba! Emlékeztetőül, a küldöttség tagjai az édesapám és édesanyám, Vadóc Pali bácsi és felesége, meg a fiuk, Vadóc Öcsi, akinek különben semmi nem tetszik, állandóan nyávog azzal a rekedtes hangjával, meg a körmét mereszti, nem tudom, hogyan is bírtam ki már ezt a pár napot is együtt vele! De visszatartottam magam, csak a fő cél lebegett a szemem előtt, mármint az, hogy ennek az útnak sikerülnie kell! Nem akarok továbbra is az Erdőben élni, az Erdő foglya lenni! Most már látom, itt tolong az egész világ, a LABEK-ban van a jövő, nem az Erdőben!

Sok minden múlik azon, milyen benyomást keltünk Jakabfy Jakabban és Morciban! Édesapám az ékesszólásában bízik, édesanyám a finom süteményeiben, én magam pedig a kedvességemben látom a jó kapcsolatunk zálogát! Elhatároztam, hogy állandóan mosolyogni fogok, meg dorombolni, és a farkamat lengetem minden vicces kiszólására! A nyakamba rózsaszínű masnit kötök, az nekem jól áll, a kis hátizsákot pedig, amit mindig magammal hordok, kék pillangókkal fogom díszíteni!

Már korábban megkaptuk a hírt faforgácson, hogy a Hotel Mancsban foglaltak nekünk szobát. Ezt egy ottani macskaházaspár üzemelteti, már évek óta teltházzal működnek, akkora a hírük! A Lakóparkban élő vadmacskák szinte kivétel nélkül náluk szállásolják el rokonaikat, megkímélve ezzel saját otthonuk épségét.

Két háromszemélyes szobát kaptunk a Korona l szinten, a lépcsőtől balra. A macskaházaspár még erre is ügyelt, hogy ne emberi fogalmakat, hanem macskanyelvet használjon a hotel szintjeinek elnevezésekor. A négyszintes épület első szintje az „Avarszint”, aztán jön a Korona l szint, a Korona 2 szint és végül a Korona 3 szint, ami egyértelműen egy nagy erdei fának a szimbóluma!

Az Avarszinten található az étterem, a bár, a mosoda és a vendégbolt. A koronaszinteken lakosztályok vannak, olyanok, mint a miénk. Sajnos, feljebb már nem tudtak adni szobát, mert azokat már hónapokkal előre lefoglalták pénzes külföldiek. A kilátás feljebb egyre szebb, de mi elégedettek vagyunk az első szinti elhelyezéssel is.

És hát a berendezés! Ilyen szép almokat még soha nem láttam! Kívül vászon, belül bársony, csak úgy simogatja a bundám!… És hát minden alomhoz tartozik egy ágasfa! Ha megunom a tespedést, egyszerűen csak felugróm az egyikre és máris az Erdőben érzem magam!

És ez még mind semmi! Képzeld, a falon, a villanykapcsoló mellett, merthogy itt az is van (te egyáltalán tudod, hogy mi az a villanykapcsoló?!) ,még egy kapcsoló van, de ez kerek, a közepében egy nagy „E” betűvel. Hát, ha azt megnyomom, az Erdő hangjaitól lesz hangos a szoba, lombok susogása, madárcsicsergés, apró neszek az avarban… távolról vaddisznók szuszogása, őzek kaffogása… szóval, teljesen olyan, mintha otthon lennénk!

Ugyanakkor a fürdőszobában hideg-meleg víz, a szoba az utcára néz, ahol rengeteg fiatal nyüzsög…

Van televízió, rádió és egy fehér szekrény, úgy hívják, hogy hűtőszekrény, amely hideget áraszt! Nem kell azon nyomban megenned az egeret, elég ha elejted és beteszed ebbe a szekrénybe! Garantáltan eláll napokig, így megmenekülsz a mindennapos vadászat és lesben állás kényelmetlenségétől!

De másról is szeretnék beszámolni neked, sokkal fontosabbakról, mint a szállásunk! Merthogy megismerkedtem egy csomó magunkfajtával, házival és vaddal vegyesen! Nagyon jó kis társaság, máris tervezzük, hogy együtt megyünk bulizni, ami annál is könnyebb lesz, merthogy az egyiknek a gazdája maga a kocsmárosné, Paula mama!

Egy kicsit kényeskedő, egy kicsit lenéző ez a Ciróka cica, de ha túlteszed magad az első gondolaton, miszerint legjobb lenne jól beletenyerelni abba a mancsba mászó képébe, egész jól tűröd a jelenlétét. Egy idő után még élvezni is lehet, ahogyan szívatja az embereket, meg ahogyan parancsol a maga fajtájának, egy csomó háziasított fajankónak! Viszont van közöttük egy-két figyelemre méltó alak, például a főnökük, Csoki, meg egy Keménypajti nevezetű… de erről majd később, most tényleg a bálra kell készülnöm!

Szólnék még pár szót a Jakabfy Jakabnál történt találkozásról meg a jelenlévőkről. Ott volt egy Mesemondó Boldizsár nevű ember, úgy hírlik, ő írja a Lakópark krónikáját. Mindig is szerettem az ilyesmit, és ha korábban tehettem volna, megírom az Erdő krónikáját és magam is. Szóval, nekem az első látásra szimpatikus lett ez az ember, de nem mertem nagyon a közelébe menni, mert időnként egy kellemetlen hangú bagoly szállt a vállára, aki teljesen lefoglalta…

Biztos, hogy a bálon meg fogok ismerkedni vele közelebbről is, annál is inkább, mert magam is szeretnék novellákat írni, ahogy ők nevezik a papírra vetett szavaikat!

Most búcsúzom! Következő levelemben a bálról fogok beszámolni neked, a lehető legrészletesebben! Pá és egértrotty, ahogy az öregek mondják vadászat után!

Barátnőd, Katica

Második levél

Drága Barátnőm!

Előző levelemben megígértem, hogy mindenről részletesen beszámolok neked, annál is inkább, mert szeretném, ha a te és családod érdeklődését is felkeltené a Lakópark és követnétek bennünket ide, ebbe a Paradicsomba!

Ebben a levelemben arról szeretnék beszámolni, neked, hogyan zajlott a fogadás Jakabfy Jakabnál, és hogyan tettük meg az első lépéseket ahhoz, hogy valódi lakóparki lakosok lehessünk nemsokára!

Egészen hivatalos fogadás volt, Jakabfy Jakab a saját irodájában várt bennünket. A kaputól a lépcsősoron át, egészen az iroda ajtajáig mackók és farkasok álltak őrt, de nem féltünk ám egyiktől sem! Olyan gyönyörű ruhában feszítettek, hogy ilyen gyönyörű ruhát még életemben nem láttam! Büszkék is voltak mindannyian, látszott a tartásukról, meg a mennyezetre emelt szemükből (mert ki volt adva nekik, hogy nem nézhetnek a vendégek szemébe, nehogy a gyengébb idegzetűek sikítófrászt kapjanak, vagy idő előtt meggondolják magukat a beköltözést illetően)!

Szóval, egyik ámulatból a másikba estünk, mire felértünk az emeletre. Ott egy asztal körül őzek álltak és kedvesen étellel kínáltak bennünket, amit szabadon el lehetett venni az asztalról és senki sem szólt érte! Minden nagyon finom volt, csak kevés időt adtak az étkezésre, mert tovább kellett menni, Jakabfy Jakab irodája felé! (Később megtudtam, hogy ez nem az ebéd volt, az igazi étkezés Paula mama kocsmájában lesz, az állófogadás után!)

Ahogy odaértünk Jakabfy Jakab irodája elé, váratlanul feltárult az ajtó, láthatatlan mancsok mindkét szárnyát kitárták és akkor szemünk elé tárult a fogadóbizottság! Hát olyan felemelő volt az egész, Jakabfy Jakab abban a népies mentében, mellette Morci az ünnepi vadászzubbonyában, a hozzá illő kalappal!… Aztán ott állt Mirtill is, a csimpánzkisasszony, akit csak hírből ismertem, de a pletykák szerint egészen közel áll Moreihoz… Mindenesetre itt valóban közel állt, annyira, hogy bele is kapaszkodott Morci balkarjába, és kicsit rá is dőlt arra a fess legényre!…

Aztán ott volt még Mesemondó Boldizsár, akit arról lehetett felismerni, hogy a jobb vállán ült egy bagoly! Annak is tudtam a nevét, ő Huhogó Hugó, számtalan történetben szerepeltek ők ketten! Úgy tudom, elválaszthatatlan jó barátok, bár a múltban történt néhány kellemetlen esemény, s nem mindig kívánták egymás társaságát!

Mindenesetre, nekem az első pillanattól kezdve megtetszett ez az ember, s szívesen ültem volna a másik vállára, de tudod, hogy mi macskák, mennyire irtózunk mindenféle madártól! El is határoztam, hogy a fogadás alatt egészen közel kerülök ehhez az emberhez, és szóba elegyedek vele! Hátha rólam is ír egy szép történetet, így előbb kerülök be a Lakóparki évkönyvbe, mint ahogy a családom kegyeskedik beköltözni ide! Tudod, hogy édesapám mennyire konok, mindent hatszor megrág, mielőtt döntene, aztán, ha dönt, rövid időn belül megbánja, és minden kezdődik elölről! Ha bekerülnék az évkönyvbe, talán Jakabfy Jakab is megengedné, hogy kiskorú létemre teljes jogú lakója legyek a lakóparknak, főként, ha megnyerem Mesemondó Boldizsárt gyámomnak!

Na, hát kimondtam! Mert én már akkor elhatároztam, nem térek vissza az erdőbe (legalább is nem állandóra), maradok itt, a lakóparkban! Ez a nekem való hely, nem az az elcsépelt Erdő, ahol már csak azok maradtak, akiknek sohasem esik le a tantusz, hogy menni kék!

Visszatérve a fogadásra, a felsoroltakon túl voltak még vagy ötvenen, de én aztán senkit sem ismertem közülük! Őszintén szólva, nem is nagyon érdekelt, a tervem már készen volt, már csak a kivitelezést kellett a helyzethez alakítanom!

Soltész bácsi, az őzpapa mutatott be bennünket a lakóparki vezetőknek! Jakabfy Jakabnak mindegyikünkhöz volt egy-két barátságos szava, apukámmal később külön vonultak és hosszasan elbeszélgettek. Ahogy Mesemondó Boldizsárhoz értem a bemutatkozással, a híres ember egyszer csak felkapott, rám mosolygott, aranyos kiscicának nevezett és máris felajánlotta, hogy megírja életem történetét, még azt a részt is, amit majd csak a jövőben élek meg! Ezen mindenki kacagott, Mesemondó Boldizsárt egyébként is humoros embernek tartották, aki mindig meg tudja nevettetni a környezetét!

Rettentően örültem az események ilyetén alakulásának! Aztán gondoltam egy merészet, és Mesemondó Boldizsár kezéből a vállára ugrottam, ott egy picit összegömbölyödve letelepedtem, és dorombolni kezdtem, ahogy tudtam!

A társaság először egy pillanatra meglepődött ezen, de aztán mindenki olyan kacagásra fakadt, hogy zengett a terem! Nagyon tetszett nekik a mutatványom, és meggyőzte őket arról, hogy ez a vadmacskacsalád (és vélhetően a többi is) nagyszerűen be fog illeszkedni a Lakópark közösségébe!

Egyedül édesapámtól féltem egy kicsit, hogy mit szól majd, hiszen az előző napokon váltig azt magyarázta, hogy ne legyek tolakodó, ne legyek túl közvetlen, de ne legyek túl visszahúzódó sem, mert nem ezt várják el egy macskalánytól! Egyszer azt mondta, mosolyogjak, másszor meg hogy süssem le a szemem, nehogy tolakodásnak vegyék egyesek!

Hát én azt tettem, amit abban a pillanatban helyesnek láttam, és szerintem ez be is jött! Titokban apukám felé lestem, de amikor megláttam rajta az őszinte mosolyt, teljesen nyugodt lettem! Tetszett az öregnek, amit tettem, sőt, büszke volt rám!

Mesemondó Boldizsár szinte megdicsőülve, mozdulatlanul állt, és teljesen tisztában volt a kialakult helyzettel. Ahogy én, ő is a társaság középpontjába került, mindketten hirtelen népszerűek lettünk, hetek, hónapok, sőt évek múlva is mindenki emlékezni fog, hogy milyen aranyosak is voltunk mi ketten, a nagy melák ember és a kis vadóc cica az erdőből! Mesemondó Boldizsárról ezentúl még inkább elhiszik, hogy az Erdő nagy tudora, lám, még a vadon élők is érzik, ő közülük való! Engem meg egy pillanat alatt befogadtak, a vadóc megmutatta, tud viselkedni szabályozott körülmények között, a lakóparki elvárások szerint!

A végén le sem jöttem a válláról, onnan néztem végig a nekünk rendezett műsort is. Mesemondó Boldizsár hősiesen tűrte, néha meg-megsimogatta a hátamat és szórakozottan pödört egyet a bajuszomon.

Egyedül Huhogó Hugónak nem tetszett a produkcióm. Ez a magának való madár egész végig szúrósan nézett, és amikor úgy gondolta, hogy Mesemondó Boldizsár figyelme más felé fordul, mérgesen rámhuhogott, valami ilyesmit, hogy ”Hess innen, te számító kis macskalány! Vedd tudomásul, hogy én vagyok a munkatársa, és nem fogom engedni, hogy közénk állj!”

Én csak nevettem ezen a felfuvalkodott baglyon, de nem tudok igazából haragudni rá! Egyszerűen imponál nekem, ahogyan az Erdőről ír, és az írásban (Mesemondó Boldizsár elsőbbsége mellett) példaképemnek tekintem őt!

Amikor véget ért a fogadás, Jakabfy Jakab kiadta a parancsot, irány Paula mama kocsmája! De erről majd később, most mindenki készülődik, siet és pakol, mert nincs sok idő az indulásig!

Hamarosan jelentkezem egy újabb beszámolóval!

Barátnőd, Katica”

Harmadik levél

Drága Tubica!

Tudom, hogy már két napja nem írtam, de ha elolvasod ezt a levelet, mindent megértesz majd! Olyan dolgok történtek velem, meg persze a családommal is, amiről az Erdőben álmodni sem mertem!

Most már biztos, hogy költözni fogunk! Apa még egy kicsit kéreti magát, keresi a kifogásokat, de a mamán látszik, hogy döntött, olyan fesztelenül beszélget Jakabfy Jakabbal és Morcival, mintha világéletében a szomszédjukban lakott volna! Ha látnád, hogy a két vezető milyen megkülönböztetett figyelemmel hallgatja a mamát, persze, te is ismered őt, nem lehet túlbeszélni, mindenhez van egy-két szava meg véleménye!

Ahogy írtam, Mesemondó Boldizsárral kezdettől fogva szimpatizáltam, és úgy érzem, ő is ugyanúgy van vele! Megengedi, hogy a vállára üljek, doromboljak, még Huhogó Hugót is leinti, ha a buta madár féltékenykedni kezd emiatt! Abban is megegyeztünk, hogy megírja életem eddigi történetét, beleértve a családot meg titeket is, Tubica! Híresek leszünk, mert azt mondják, amit Mesemondó Boldizsár megír, arról nemcsak a Lakópark, de az egész világ is rövid időn belül tudni fog! Ebben Martin Vogel, a Lakópark megalapítója és fő befektetője segíti őt, hiszen neki sem mindegy, mit és hogyan ír a média róluk!

A Martin Vogel Élmény- és Lakóparkból pontban tizenegykor indultak a szekerek Kislacfalvára. Az út nem tartott sokáig, a Lakópark tényleg a falu szomszédságában épült. Ahogy beljebb és beljebb kerültünk, úgy sokasodtak a népek, vidáman integetve bámészkodtak, néhányan kendőket lobogtattak, mások hangosan kurjongattak, szóval, igazi falusi látványosság lettünk, ahogy ezt Mesemondó Boldizsár halkan megjegyezte.

Már messziről felismerhető volt, melyik a kocsmaépület, mert előtte ott állt egy termetes asszonyság, kendőjével integetve adta a jelet, hová is kellé mennünk! Mellette ott álltak a pincérek, a konyhalányok, a pincemester és a szakács az inasaival, de engem legfőképpen az a fehér hosszúszőrű macska látványa fogott meg, aki Paula mama lábaihoz dörgölőzve, szemét meresztve izgett-mozgott ott, és látszott rajta, hogy a többiekhez hasonlóan ő is egészen izgalomba jött a vendégek érkezésétől!

Aztán begördültünk a kocsma elé, és mindenki leszállt a szekerekről. Ez nem volt egy egyszerű mulatság, mert Paula mama egyesével köszöntötte a vendégeket, amit udvariasságból végig kellett hallgatni és csak akkor léphettünk tovább, ha az üdvözölt már továbbjutott ezen az akadályon és szabadon beléphetett a kocsma belső, hűvösebb termeibe!

Én Mesemondó Boldizsár vállán ültem, amikor sorra kerültünk. Paula mama mindjárt kiszúrt engem, és nagy örömujjongások közepette Cirókáját szólította, aki nem volt más, mint az előbb látott macska, azzal a hosszú fehér bundájával!

– “Gyere, Ciróka, nézd, kit hoz neked ez az aranyos Mesemondó Boldizsár úr! Igazi játszópajtásod lesz, egyenesen a vadonból, mert ugye, onnan jöttél, drágaságom!?” – állította, de egyszersmind kérdezte is Paula mama, de a választ már nem várta meg. – “Gyere gyorsan, Ciróka, vezesd a vendéget a helyedhez, kínáld meg minden finomsággal!”

Mialatt beszélt, kinyújtotta felém a kezét és finoman leemelt Mesemondó Boldizsár válláról, és letett a földre. Ekkor Ciróka, aki eddig Paula mama mögött várakozott, odajött elém, kedvesen rám köszönt (ami egyszerű macskanyávogásnak hallatszott a macskanyelvet nem ismerők számára), intett a fejével és nekiiramodott a kocsma belsejének. Követtem Cirókát és a végén hamarabb foglaltuk el a helyünket, mint a többi vendég.

Engedj meg egy kitérőt, kedves barátnőm, ami talán megmagyarázza, miért is tartottam az első pillanattól fogva rokonszenvesnek Cirókát, miközben mindig is elítéltem általában a fennhéjázást, a nagyravágyást, a lenézést és a gőgös magaviseletet! Ám a valóságban látni ezeket a tulajdonságokat egy olyan személyiségben, mint Ciróka, teljesen más megvilágításba helyezi ezeket a fogalmakat!

Cirókában, ebben a valóban elkényeztetett úri kisasszonyban az a finomság, az a veleszületett előkelőség és elegancia fogott meg, amellyel meg tudott jelenni, ami származásából eredően sugárzott belőle, és amit pompás külseje csak felerősített, alátámasztott. Róla valóban elhiszed, hogy szemtelensége felsőbbrendűségéből fakad, lenéző viselkedése nem sértés, hanem a közte és közted lévő valódi távolságot érzékelteti!

Ciróka lenéz mindent, ami munka, erőfeszítés, felesleges cselekedet! Csak akkor hajlandó mozdulni, ha az felsőbbrendű céljai érdekében áll! Körmeit vagdossa, pontosabban Paula mama vágja le neki, ebből következően akkor sem tudna egeret fogni, ha erre valamilyen kétségbeejtő ok miatt rászánná magát!

Ciróka írni is tud! Ciróka füzetet vezet, abba írja le gondolatait, amik vannak neki! De nem történeteket ír meg ilyesmi, mert senkivel sem akarja megosztani azt a fejlett írókáját! Annyit tudtam kivenni csak a szavából, hogy adatokat gyűjt emberekről, akik megfordulnak a kocsmában, és ezeket az adatokat használja fel céljai érdekében. Azt is mondta, hogy egy idő óta már nem csinálja, aztán beszélt röviden valami Fekete Emberről, aki miatt abbahagyta, de ezt a részt valahogy nem tudtam követni…

Én a szöges ellentéte vagyok Cirókának, én vagyok a vadon gyermeke! Körmeim nyíratlanok, általában koszosak is, bundám fésületlen és kócos! Beszédem egyszerű, közönséges, és mindig kimondom, amit éppen gondolok! Az élelmemet magam szerzem meg, számomra az egér nem ijesztő kis vakarcs a pincéből, hanem zsákmány és élelem! Karmaim élesek és erősek, jaj annak, aki meg akar támadni engem!

De szeretnék olyan lenni, mint ő! Szeretném, ha bundám sima lenne, körmeim nyírottak, ápoltak lennének! Szeretném, ha engem is olyan csodálat venne körül, mint őt, és szeretnék én is kiskockás füzetet, amelybe naponta beleírnám, ami aznap történik velem!

Én, ellentétben Cirókával, meg akarom írni életem történetét! Írni szeretnék mindarról, ami nap mint nap történik velem, biztos vagyok benne, hogy ez másokat is érdekel! Azért is csatlakoztam Mesemondó Boldizsárhoz, hogy kitanuljam a tollforgatást, és én is olyan híres legyek, mint ő! Hiába ágál ez a fura madár, ez a Huhogó Hugó, akkor is elérem, hogy a Vidám Tollforgatók csapata kettőről három főre bővüljön!

Ez a kis kitérő is segít abban, hogy jobban átlásd, mik történnek errefelé, drága barátnőm, és remélem, te is kedvet kapsz ahhoz, hogy családoddal együtt beköltözz a Lakóparkba! Most azonban visszatérek ahhoz a pillanathoz, amikor Paula mama Ciróka gondjaira bízott engem, és mindketten eltűntünk a hűvös termek félhomályában…

Ciróka valószínűleg látta rajtam azt a csodálatot, amit iránta éreztem, mert barátságosan és előzékenyen viselkedett velem. Odavezetett az ünnepi alomhoz, amelyet Paula mama éppen a mai esemény tiszteletére rendelt neki, és a pult végében helyezett el, ahonnét mindent tökéletesen látni lehetett. Az alom bársonyból készült, belül rózsaszínű, a szélein és az alján sötétlila. Az alom olyan anyaggal volt feltöltve, hogy az testünk mozgását követte és olyan formát vett fel, amely számunkra a legkényelmesebb volt.

Az alom peremén két kis festett egérszobor állt mozdulatlanul, de nem öncélúan! Ciróka megmutatta, hogyan kell kezelni ezeket az egereket, akarom mondani egérgombokat, mert ezek csak egereket formáztak, de voltaképpen az ételtartó ajtajának kinyitására szolgáló fogantyúk voltak. Amikor Ciróka megnyomta a bal oldali egér fejét, lebillent a fedő, és többrekeszes műanyag ételtartó tárult a szemünk elé. A jobb oldali egér fejének megnyomásával ugyanez játszódott le, ám ebben az üregben vízzel teli üvegedényt pillantottam meg.

Kényelmesen elhelyezkedtünk az alomban. Szemben velünk voltak az asztalok, amelyek mellett lassacskán elfoglalták helyüket a vendégek. Mesemondó Boldizsár éppen a szemben lévő asztalnál ült, Jakabfy Jakab, Morci és Mirtill társaságában. Huhogó Hugó most éppen nem a vállán körülményeskedett, a sószóró és a borstartó között fedeztem fel, ahogy a helyét keresi az asztalon! Ő is észrevett engem, de úgy csinált, mintha nem látna. Én mindenesetre odaintettem neki, hagy stresszeljen miattam a cudar!

Végül mindenki helyet foglalt és csak Jakabfy Jakab beszédjére várt. A nemes lelkű vadász nem is késlekedett sokáig. Felállt, körbenézett, hogy mindenki a helyén van-e, aztán belefogott a mondanivalójába. Most nem részletezem, Tubica, miket mondott a Nagy Ember, hallottál már tőlem idézeteket eleget, a lényeg, hogy mint mindig, most is az ember-állat kapcsolatokról beszélt, meg az együttélés nehéz, de pazar jövővel kecsegtető kilátásait ecsetelte.

Mi közben jól elbeszélgettünk Cirókával. Cirókának mindenkiről volt megjegyzése, keresetlen őszinteséggel beszélt a jelenlévőkről. Aztán témát váltott, és minden bevezető nélkül meghívott vendégül magához. Én azonnal igent mondtam!

Közben Ciróka tovább fűzte a szót, csak úgy magában, mintha én ott se lennék. Azon elmélkedett, hogy miért is ne maradhatnék itt most azonnal, majd Paula mama gondoskodik róla, hogy visszakerüljek holnaputánig a lakóparkba, mire visszaindulna a macskaküldöttség!

– Be akarlak mutatni legjobb barátomnak, Csokinak, meg a bandájának! Nekik köszönhetem az életemet, tudod, amit már meséltem, a történetet a Fekete Emberrel! – rázkódott össze Ciróka önkéntelenül már a puszta gondolatra is, hogy a Fekete Emberre kellett gondolnia. – Szóval, a bandatagok közül különösen Keménypajti tetszene neked, de Dagit vagy Bicskát se kell félteni, ha úgy alakulnak a dolgok!

Azt már nem fejtette ki, hogy milyen az, ha úgy alakulnak a dolgok, de tudod mit, Tubica, el tudom képzelni! Ezért inkább nem feszegettem, hanem tovább hallgattam Cirókát.

– Aztán piknikezni megyünk a régi marhatelepre, oda, ahová bezárt a Fekete Ember és eltervezte, hogyan vet véget életemnek és szörnyű fogságba ejtett! Gyakran meg szoktuk látogatni a helyet, hogy emlékezzünk és újra átéljük azokat az órákat együtt!

– De nemcsak mi leszünk ott! – folytatta Ciróka. – Az összes áldozat ott lesz, azok a macskák, akiket ez a varázsló elrabolt és csillámporral hintett be, hogy az ő szobraivá váljanak! Egész nagy ünnepség szokott kerekedni, párszor a polgármester is eljön, beszédet mond és kioszt néhány kiló csirkehúst! Ilyenkor végképp felbomlik a rend, mert ezek a neveletlen macskák azonnal nekilátnak a csemegének, lökdösik egymást a jobb falatokért, sőt, még fújtatnak is a másikra, mintha most látnák őket először! De ettől függetlenül, mindannyian jó barátok vagyunk, ám győződj meg erről te magad is!

– De ki fogja édesapámat tudatni arról, hogy olyan sokáig itt maradok? – kérdeztem Cirókát, mert láttam magam előtt az öreget, ahogy mérgében felfújja magát, és mivel nem ő találta ki ezt a dolgot, biztosan lesz három érve ellene.

– Ezen ne aggódj! – legyintett Ciróka. – Majd megkérem Paula mamát, hogy szóljon az érdekünkben néhány szót Jakabfy Jakabnál, aki majd szól az édesapádnak! Nem hiszem, hogy az öregednek lesz bármi ellenvetése ezek után!

Így is lett. Ciróka elintézte Paula mamánál, Paula mama elintézte Jakabfy Jakabnál, Jakabfy Jakab pedig elintézte Macsek Kázmérnál, azaz, az édesapámnál, hogy maradhassak. Rettentően boldog voltam, hogy Cirókával tölthetem az elkövetkező napokat, annak pedig még jobban örültem, hogy megismerkedhetek az utcai harcosokkal és eltölthetünk néhány órát a borzalmak helyszínén, a marhatelepen!

De egyet kikötöttem! Mindenképpen találkozni akarok Mesemondó Boldizsárral, mégpedig kettesben akarok maradni vele. Kertelés nélkül el fogom mondani neki, mit akarok. Hogy Vidám Tollforgató akarok lenni! Hogy nem érdekel Huhogó Hugó és nem érdekel az ő ellenkezése sem! Ez az egyetlen esélyem arra, hogy felfedezzenek, és kitörjek az Erdő otthonos, de számomra mégis szűk világából!…

Ne haragudj, drága barátnőm, de itt most abbahagyom a levélírást. Legközelebb részletesen beszámolok, de most mennem kell, Ciróka asztalról asztalra kíván ugrándozni, hogy egy kicsit ismerkedjünk a vendégekkel és engem is vinne!

Barátnőd, Katica”